Beszéljünk most kicsit a magyar humor egyik tartópilléréről, mely évtizedekig szórakoztatta a magyar közönséget, nagyrészt politikai humorral. Igen, bizony, Ludas Matyiról, az ismert és évtizedekig nagyon is közkedvelt magyar szatirikus hetilapról beszélek, mely 1945 és 1992 között, azaz mintegy 47 (!!!) évig szórakoztatta a nagyközönséget. Az újság nagyrészt a Kádár János nevével fémjelzett kommunista rezsim „hivatalos” humorjának fő sajtóterméke, évtizedeken keresztül az ország egyedüli élclapja.

A lap nagyrészt hatékony politikai propaganda eszköz volt, másrészt karikatúrákkal és humoreszkekkel nem kizárólag a politika iránt érdeklődőknek is szerzett örömet. Nevét a Fazekas Mihály Lúdas Matyi című 1817-es elbeszélő költeménye ihlette, a lapinduláskor Moszkvából frissen hazatért Gábor Andor ötlete alapján, aki egyébként az induló újság programját írta.

1867-től, azonos címmel már jelent meg hasonló élclap, melynek Gábor Andor is tudatában volt. Az ős-Ludas öt évig jelent meg, főszerkesztője pedig, Mészáros Károly két év börtönbüntetést is kapott egy karikatúra miatt.

Az első számban Fazekas Mihály az újságot pártonkívülinek mondta, a lap azonban eléggé világosan és egyértelműen a baloldalhoz, konkrétan a kommunista Magyar Dolgozók Pártjához kötődött.

Az 1945. május 20-i első szám 200,000 példányszámban jelent meg, ez a példányszám néhány éven belül megduplázódott, a csúcson pedig elérte a 650,000-et. Az első számért 2 pengőt kóstált, a karácsonyié pedig már elérte a 3000-et, melyen hiperinfláción a lap is sokat élcelődött.

Néhány név a korai gárdából: Darvas Szilárd, Gádor Béla, Hoffmann Ferenc (a későbbi Ephraim Kishon), Stella Adorján, Nóti Károly, Békeffy István, Király Dezső, Királyhegyi Pál. A korai Ludas Matyiba írt Heltai Jenő, a kommunistákat nem kifejezetten kedvelő Márai Sándor, Szép Ernő és Zilahy Lajos is. A korai karikaturisták: Kaján Tibor, Pályi Jenő, Szegő Gizi, Sándor Károly, Szűrszabó József.

1947-ben Szegedi és Gál távoztak és a főszerkesztő Darvas Szilárd lett, a következő évben pedig Gádor Béla, majd ismét egy év múlva Gábor Andor.

A politikai élcek a lapban kezdettől a nem kommunista politikusokat és pártokat célozták – a kipellengérezett fő ellenség „Reakczy Jóska” volt –, a kommunista politikusok ugyanakkor dicsérő jelzőkkel és szövegkörnyezetben szerepeltek. A pártszolgálat az 1950-es évekre egyre nyilvánvalóbbá és dogmatikusabbá vált. Ebben az időben előfizetés nélkül csak úgy lehetett Ludast vásárolni, ha mellé egy a Szovjetuniót bemutató (ünneplő) Fáklya újságot is vett az olvasó. A kulákok elleni kommunista politikai támadásokkal és retorziókkal egy időben a Ludas kigúnyolt figurái közt megjelent "Kulák Kelemen" és "Zsíros Péter". A lap kigúnyolta a perbe fogott Rajk Lászlót és a szovjet táborban támadott jugoszláv kommunista diktátor Titót is.

1956-tól új nevek, humoristák jelentek meg a lapnál: Peterdi Pál, Somogyi Pál, Kun Erzsébet, Szilágyi György, valamint szépirodalmi írók is publikáltak a lapban: Illyés Gyula, Kónya Lajos. Említésre méltó, hogy a Ludasban jelent meg először Örkény klasszikus novellája, A költészet hatalmáról. Az 1956-os forradalomhoz vezető hónapok és maga a forradalom eseményeiről azonban a lap szinte teljesen "lemaradt". 1956. október 25. és 1957. február 21. közt aztán nem is jelent meg az újság.

Az újraindítás körülményei jól mutatták, hogy a kádári vezetés tudatában volt a lap jelentőségének a hivatalos politikai propagandában. Ebben az időben az újságoknak az újrainduláshoz külön engedélyre volt szüksége, és ezt a Ludas Matyi hamarabb kapta meg, mint például a Népsport vagy a Magyar Nemzet. A lap új főszerkesztője Tabi László lett. Tabi idején az újság kevésbé szolgaian kötötte magát a pártvezetés bedobta témákhoz és gyakran maga fordult közérdeklődést kiváltó témákhoz, mint például a disszidálás. A következő években ezért rendszerhűsége ellenére a lap néhányszor feddést kapott a politikai vezetőktől.