Manapság gomba módra szaporodnak a "dumaszínházak" és a stand-up comedy előadók, ám azt kevesen tudják, honnan is ered ez a műfaj, milyen előzményei és úttörői voltak.

A műfaj lényege, hogy a humorista egyedül adja elő történeteit a színpadon kellékek és minden felesleges sallang nélkül. Csak ő van és a mikrofon, így aztán ez igazán a mélyvíz kategória. A feladat is a legnehezebb, nevettesd meg a közönséget a semmiből! Kitalált, vagy éppen valós történetekkel, a legkülönbözőbb témákkal, lehetőleg olyanokkal, ami mindenkit érinthet, így lesz igazi humorforrás. Ha a közönség mégsem értékelné az előadást, megkezdődik a bekiabálás és a cukkolás, amit egy jó humorista képes a saját előnyére alakítani és ezzel megnevettetni a közönséget. Ugyan a műfaj az Usából indult, ma egyre népszerűbb kis hazánkban is, szerencsére. Az igazi úttörők a kabarék és cirkuszok bohócai voltak, de akadt olyan író is, aki szívesen szórakoztatta monológjaival kisebb-nagyobb közönségét. Tömegszórakoztatássá igazán a hetvenes évektől vált, majd jött az első tv műsor is, a Saturday Night Live. Sajnos a mennyiség a minőség rovására ment, egyre nagyobb közönséghez egyre gyengébb produkciók társultak és megjelentek olyan vadhajtások, mint a közönség tagjait egyenként sértegető változat. A ma ismert komikusok javarésze stand-up comedyvel kezdte, például Rowan Atkinson, Steve Martin, Eddie Murphy, Jim Carrey és a nagy Woody Allen is.

A 2000-es években elöntött mindent az Internet, így a műfaj is vesztett népszerűségéből. A sors fintora, hogy hozzánk viszont éppen ekkor jutott el. Bár ha jobban megnézzük, volt nekünk egy sokkal korábbi stand-uposunk, mégpedig Hofi Géza személyében. Számtalan teltházas estjével, sajátos, keserédes humorával már a nyolcvanas években előkészítette a terepet nyugati és magyar társainak.

Budapesten megynyíltak az első kis lokálok, ahol mindenki ismerkedni kezdett a műfajjal, ma pedig már az RTL műsorán is láthatóak a pesti éjszaka nagydumás titánjai.