–

Nevetni jó, nevetni szeretünk, és a vicces emberek társaságát is előszeretettel keressük.

Gyakran mondjuk, hogy „csak nevetni tudjak magamon, addig nincs baj”...  És valóban: a humornak a kellemes oldala mellett létezik egy pszichológiai szempontból is kifejezetten hasznos funkciója: remek megküzdési stratégia is lehet.

Tényleg segít, ha begurulsz?

Ha stressz ér minket, valahogy oldanunk kell a helyzetet. Ha reggel lekéssük a villamost, feszültek leszünk, ki így, ki úgy, de reagál a helyzetre. Van, aki kiabál, más szorongani kezd, de olyan is akad, aki sírva fakad. Ha jól kezeljük a szituációt, végiggondolhatjuk racionálisan, mi is a következménye a pár perces késésnek, és valóban segít-e, egyáltalán, van-e értelme feszültnek lenni? Jó esetben már ilyenkor is csökken a bennünk keletkezett stressz. Ezzel a módszerrel egyúttal kontrolláljuk az érzéseinket is. A sokféle reakció közül a humor is lehet megfelelő válasz a stresszre.

 „A humor is a lélek egyfajta fegyvere az önfenntartásért való harcban, hiszen ismeretes, hogy a humor – mint aligha valami más az emberi létben – alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen, felülkerekedjék az adott helyzeten.”

Viktor Emil Frankl

A megküzdési képességeink azt mutatják meg, hogyan tudunk egy stresszes helyzetben boldogulni. Amikor összeveszünk a párunkkal, feszültséglevezetésként elmehetünk futni,bedobhatunk néhány sört, de az is megoldás lehet, ha leülünk, és megbeszéljük a dolgokat. Ezek mind a megküzdési stratégiai készletünkben szereplő választások lehetnek. A helyzetből fakadó feszültséget mindenki igyekszik valamilyen módon oldani. Természetesen néhány sör bedobása nem feltétlenül hozza ugyanazt az eredményt (még akkor sem, ha roppant kellemes), mintha szemtől szembe elmondjuk az érzéseinket a másiknak.

Kamrapolcon tárolt sérelmek

Sokaktól hallani, hogy „én türelmes ember vagyok, fél évig gyűjtögetem a sérelmeket, és aztán egyben elmondom az egészet”. Ez a stratégia több szempontból sem túl hatékony. Egyrészt addig a sok feszültség egyre csak kering bennünk, szorongunk, feszültek vagyunk. Másrészt a másik esetleg nem fog emlékezni a sérelemre, és nem is elvárható tőle, hogy vissza tudja idézni az x hónappal ezelőtti történéseket, illetve az akkori érzéseit. A sérelmeket gyűjtögető személy teljes realitásnak éli meg a saját oldalát, kizárva a másik felet – és annak érzéseit – a helyzetből. Mivel a másik azt látja, hogy nincs probléma, hiszen felé nem jelezték, lehetősége sincs változtatni, belátni... vagy egyszerűen csak megosztani a saját nézőpontját.

A humor abban is segíthet, hogy távolabb kerüljünk a problémától, objektívebben nézzünk rá ugyanarra a helyzetre. A viccelődés közben a problémával járó stressz is csökken bennünk. A humor új perspektívát hozhat a feszült helyzetbe, ami segíthet a megoldásában.

Te melyik stílusú humorral szoktál élni?

Ha elkezded megfigyelni magad és a reakcióidat, könnyen kiderítheted, milyen stílusú humor jellemző rád leginkább. Nézzük, mi a választék. 

Kapcsolatépítő humor: ugratások, spontán viccmesélések mások szórakoztatása jellemzik ezt a fajta humort. Erősíti a kapcsolatainkat, abszolút barátságos humoralkalmazás.

Ezzel ellentétben, amikor saját feszültségeinket oldjuk, olyankor énvédő humorstílust alkalmazunk. Ennek fő ismérve, hogy az érzések tudatosításával az életünk dolgait emeljük ki vicces formában. Ez történhet egyedül vagy társaságban egyaránt.

A mások kritizálása, mások kigúnyolása szociálisan nem megfelelő helyzetekben történő humorizálás az agresszív humor. Ez a stílus a társas kapcsolatok kárára történik, miközben az „ént” emeli a középpontba.  

Az énleértékelő humor szintén agresszív. Úgy próbáljuk megszerettetni magunkat az ilyen helyzetekben, hogy önbecsmérlő, leértékelő módon viccelődünk saját magunkon. Nevetségessé tesszük magunkat, és együtt nevetünk a minket kinevetőkkel. Ugyanakkor énvédő hatása is van, hiszen a negatív érzéseinket így távol tartjuk magunktól, miközben pozitív visszacsatolást remélünk a környezettől.

A családi minta itt is meghatározó

Az, hogy a szüleink, hogyan oldották/oldják meg konfliktusaikat egymással és önmagukkal számunkra is meghatározó. A humor feszültségoldásként való használata szóbeli- és metakommunikatív szinten is zajlik, amit gyerekként könnyen elsajátíthatunk mintakövetéssel a családban, majd később mi is továbbadjuk a gyerekeinknek. Az is megfigyelhető, hogy családon belül hasonló stílusú humor jellemző az egyes emberekre. De ha úgy érzed, hogy a te családod humora borzalmas, nem kell aggódni, mert természetesen ebben is létezik megszakított minta.

Ha kiskorunkban kigúnyoltak bennünket a szüleink, az bizony a bántalmazás része volt, hiszen vicc tárgyává váltunk. 

Önismerettel a minták átdolgozhatók, így mi biztosan nem fogunk agresszív humorral élni a gyerekeinkkel szemben.

Természetesen nem minden helyzetben érdemes elviccelni a dolgokat, és ezzel eltávolodni a nehézségtől. Nagyon is fontos az érzések megélése, még akkor is, ha olykor-olykor aktuálisan kemény elviselni őket.  A humor azonban kétségtelenül nagy segítség lehet számunkra egy-egy bajos helyzet megoldásánál.

 

Forrás:https://wmn.hu