1951. április 14-én született Budapesten.

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte.

1975-ben jelentkezett a „Riporter kerestetik” című tehetségkutató műsorba, ahol harmadik helyezést ért el. Első bejelentkezésekor olyan volt, mint később bármikor: laza, szellemes, felkészült, hiteles. 1977-83-ig a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól a társadalom-politikai szerkesztőség munkatársa, valamint az Ablak (melyben mindig volt egy "kínai mondása") állandó műsorvezető-riportere lett.

Sajátos oldalról láttatta a világot: nem torzított a képen, hanem élesen visszatükrözte azt. És ez ritka tulajdonság volt a rendszerváltás idején. Politikai műsorokban ugyanúgy otthon volt, mint a humorban.

Műfajt teremtett a Nulladik típusú találkozásokkal és a Pocsék Áruk Fórumával. Nélkülözhetetlen szóvivője, szólistája volt a Rádiókabaré havi adásainak, szilveszteri bemutatóinak is. Publicisztikáit rendszeresen közölte a Farkasházy Tivadar nevével fémjelzett Hócipő c. szatirikus kétheti lap.

Egészsége romlását, a testét felőrlő, szörnyű betegségét, aggódók milliói kísérték, országos szolidaritási mozgalom indult. 1992-ben utoljára jelentkezett nyilvánosan, Mexikóból. Déri János 1992. április 29-én, 41 évesen halt meg rákban.

Néhány nappal a halála előtt azt mondta: „Három év múlva már senki nem fog emlékezni rám”. Emlékét ma is őrzi az Április 14. Alapítvány és a Déri János-díj, melyet minden évben olyan sokoldalú, kimagasló közéleti szereplőknek adományoznak, akik marandót alkottak pályájuk során.

Az 1992-ben eltávozott riporter emléke előtt tisztelegve az ő nevét vette fel 2005. január 13-án a Dunaújvárosi Főiskola Kommunikációs Intézete és Médiacentruma. A névadó ünnepségen a családtagok mellett feltűntek egykori pályatársai és barátai is. A róla készült térplasztikát az édesanya, dr. Déry Jánosné, dr. Bognár László rektor, Sváby András, az intézet első szakmai igazgatója és Molnár István, a Kerpely Antal Kollégium igazgatója leplezte le.