Gálvölgyi János

Gálvölgyi János és Gumbinger Mária gyermekeként született Budapesten, 1948. május 26-án.

Gálvölgyi János gyerekkorának "legvadabb" története:

"Ma már talán nehezen hihető, de kiskamasz korom legnagyobb élményét a vasárnapi villamosozások jelentették. A Csengery utcában laktunk, onnan a 6-ossal mentünk a Margit hídig, majd az akkor nagyon modernnek számító 2-essel a Boráros térig, és vissza. A mai srácok már nemigen emlékezhetnek rá, de akkoriban a budapesti villamosoknak nem ajtajuk volt, hanem egy felcsapható vaskorlát védte meg az utasokat attól, hogy lepotyogjanak. A kalauz dolga volt ellenőrizni, hogy a korlát megfelelő helyzetben van-e, és csak azután indulhatott a el a tuja. Egyszer aztán a kalauz elfelejtette ellenőrizni a korlátot, én meg nekidőltem. Persze a villamos már ment.
Valahol a mai Nyugati tér környékén jártunk, amikor kizuhantam a villamosból. Anyám éppen szólt, hogy jön a kalauz, készítsem a jegyet, de én már nem voltam ott. őrült fékcsikorgás, sikoltozások. Akkora szerencsém volt, hogy még ma sem tudom felfogni: amikor leestem a sínre, összekuporodtam a félelemtől, és a villamos gyakorlatilag akadálytalanul ment át fölöttem. Én azonban nagyon tisztességtudó gyerek voltam, és még a katasztrófa pillanatában is arra gondoltam, mi lesz, ha elvesztem az új svájcisapkámat. Az ugyanis átrepült a szemközti sínpárra. Kinyúltam érte, pont akkor, amikor szemben is jött a villamos... Nem akarom tovább húzni a történetet: egy kisebb karcoláson kívül semmi bajom sem lett. A kabátom elszakad, a sapkám viszont meglett. Ha valaki kíváncsi rá, egyszer elmesélhetem azt is, hogyan vágta szét a karomat egy tejesüveg...."

Az általános iskola elvégzése után a Madách Gimnáziumban tanult, de türelmetlen volt, s úgy érezte, hogy feleslegesen tölt el ott négy évet az életéből, hiszen neki már rég színésznek kellene lennie!

Gálvölgyi János meséli:

"16 vagy 17 éves voltam, mikor a Csengery utcában laktunk. A Madách Gimnáziumba jártam, ahol rendszeresen szerveztek nekünk színházlátogatásokat.Egyszer az újjáépített Madáchba készültünk megnézni a Hamletet Gábor Miklóssal. Az iskolába járt egy lány, aki egy évvel volt idősebb nálam. Egyszerre ment a két osztály, és én megígértem neki, hogy hazakísérem a Tanács körútra. Ez azért lényeges, mert a Csengery utca, ahol mi laktunk, egy utcányira van a színháztól, a Tanács körút meg sok utcányira. Fogalmam sem volt a Hamletről, azt hittem, egy könnyed vígjáték. Nem tudtam, hogy hosszú darab, és megígértem, hogy tízre otthon leszek. De a darab tovább tartott tíznél, és én még haza is kísértem Zsuzsát. Békésen andalogtunk, és én csak később jöttem rá, hogy messze kerültem a tíz órától, és a Csengery utcától. Irgalmatlanul siettem haza, végigrohantam a Dob utcán, fél 12-kor értem haza. Apám már várt. Én megpróbáltam az egészet Hamletre tolni, de nem hatott. Két hatalmas pofont kaptam, amitől is egy életre megtanultam, hogy a Hamlet hosszú darab. (Azért később elolvastam...)"

Megviselte, hogy nem vették fel azonnal a főiskolára. Szakmát tanult, fényképész lett.

Az 1967-68-as évet a Révai Nyomda kemigráfus fényképészeként töltötte, s mégcsak álmodozni tudott színpadi sikerekről.

De álma valósággá vált, mert az 1968-as Ki mit tud? vetélkedőjének parodistájaként egy csapásra meghódította az ország szívét.

Az ottani zsűri biztatására próbálkozott meg újra a felvételivel, ezúttal (ami már a harmadik próbálkozása volt) biztos sikerrel. 1973-ban kapott diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán Diplomája kézhezvételének évében pedig már

szerződtette is a Thália (később Arizonának keresztelt) Színház, melynek 1993-ig volt tagja, amikor is a Madách Színházhoz szerződött.
Már a 70-es évektől több önálló showműsorral jelentkezett a Magyar Televízió műsorán, ezek közül a Gálvölgyi Show máig az egyik legnépszerűbb

30 éve nős, két lánya van. Eszter 1973-ban, Dóra 1975-ben született.

A Madách Színház színművészét többször is jelölték Kossuth-díjra, de csak 2000-ben részesült az elismerésben

A Madách Színház Jászai Mari-díjas színművészét elmondása szerint már legalább ötször jelölték az állami kitüntetésre, de csak idén ítélték neki a díjat. Gálvölgyi Jánost azonban egy csöppet sem zavarta, hogy eddig mindig csak a jelölésig jutott. "Soha nem pusztultam bele abba, hogy végül nem kaptam meg a Kossuth-díjat. A jelöléseknek is legalább annyira örültem, mint azok a színészek, akiket Oscar-díjra jelölnek. Most is azt mondtam magamnak, ha megkapom, megkapom, ha meg nem, az sem tragédia" - mondta el a Velvet érdeklődésére a Heti Hetes 56 éves sztárja.

A díjátadón Gálvölgyi Jánosnak előadása is volt: a Játékszínben Hernádi Judit partnereként az Édes bosszú című darabban játszott. "A közönség nem is tudta, hogy aznap este már Kossuth-díjas színészként léptem színpadra, de el kell mondanom, semmivel sem játszottam Kossuth-díjasabban. Mellesleg ez volt a 170. előadás, de ezt sem ünnepeltük meg" - mondta visszafogottságáról tanubizonyságot téve a színész, aki hozzátette, szerinte néhány nap múlva már senki sem fog emlékezni arra, hogy Kossuth-díjat kapott.

"Az élet természetesen megy tovább, ez a díj nem jelenti azt, hogy össze kellene pakolnom, és abba kellene hagynom a munkámat" - folytatta a színész, aki egyelőre még nem tudta alaposan szemügyre venni a díját, unokája ugyanis szinte azonnal elkobozta tőle. "Maga a díj nagyon szép, de nem nagyon fogtam még a kezemben, fent van az unokámnál, Daninál" - mondta Gálvölgyi, majd elárulta, unokájától is kapott egy Kossuth-díjat, Dani ugyanis rajzolt neki egyet. "A többi díjazottal ellentétben - akikre nagyon büszke vagyok - nekem még ilyenem is van" - tette hozzá mosolyogva.

"Ha kérhetnék még valamit az élettől, az az egészség. Ha az van, akkor minden van" - tette hozzá elégedetten Gálvölgyi, aki a Kossuth-díj mellett számos elismerésben részesült pályája során. Többek között 1980-ban Jászai Mari-díjat, 2002-ben pedig a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét vehette át.

Díjai: Jászai Mari-díj (1980), SZOT-díj (1984), Érdemes művész (1987), Az Év Nevettetője (1997), Karinthy-gyűrű (2000), Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje (2002).

Első hanghordozója 1987-ben jelent meg.

Gálvölgyi János fontosabb színházi szerepei:

Ottó (Katona: Bánk bán)
Holofernes (Shakespeare: Lóvátett lovagok)
Beppo (Heltai: A néma levente)
Puzsér (Molnár: A doktor úr)
Pierre Bezuhov (Tolsztoj: Háború és béke)
Moliére: Gömböc úr
Illyés: A kegyenc
Albin (Poiret: Őrült nők ketrece)
Richard Willey (Cooney: Délután a legjobb)
Szilárd Tódor (Szenes-Sándor: Weekend)
Robert (Camoletti: Leszállás Párizsban)
Robert Danvers (Frisby: Lány a levesemben)
Kardics Soma (Móricz: Rokonok)
George (Simon: Ölelj át!)
Márton (Molnár: Riviera)
Dr. David Mortimere (Cooney: Család ellen nincs orvosság)
Gilbert Bodley (Cooney-Chapman: Ne most, drágám!)
Leonida Papagatto (Scarnacci-Tarabusi: Kaviár és lencse)
Barney Cashman (Simon: Az utolsó hősszerelmes)
Edwin Flagg (Baby Jane)
Erik Swan (Cooney: Nem ér a nevem)
Gregory Solomon (Miller: Alku)
Norrison (Molnár: Egy, kettő, három)
Igazgató (Molnár: Az Ibolya)

Önálló estjei: A kölyökkor álmai, Én összeféltem magam, Gálvölgyi show

Lemezei:
A Gálvölgyi (1987)
Gálvölgyi: A klónkirály (2002)

Könyve:
Showról showra (1995)

Könyv róla:
Rátonyi Róbert: A Gálvölgyi