Vajon a humor alkalmazása belefér-e a terápiás folyamatba? Van-e létjogosultsága, és ha igen, milyen szándékkal, milyen céllal érdemes alkalmazni? Egy külföldi kutatás ezt a látszólag könnyed és kissé szokatlan kérdést járta körül.

De valóban könnyed, súlytalan ez a kérdés? Biztosan nem az, mert a terápiás viszony, mint gondosan ellenőrzött kommunikációs helyzet, érzékeny minden behatásra. Márpedig a humor a maga összetettségében és sajátos kommunikációs szerepével oldani és kötni egyaránt tud. Megkönnyebbülést és zavart is kelthet két ember között. Nagy elővigyázatosságot, jó érzéket kíván tehát az alkalmazása. A tanulmány szerzőpárosa szerint azonban megéri megkockáztatni, mert annyi értéket rejt magában – írja az elitmed.hu.

A humor, ez a komplex és dinamikus jelenség jellegzetesen emberi élmény, amely az adott ember fejlettségi szintjéhez és érdeklődési területeihez igazodik. Az elmúlt években jellemzővé vált a humorra mint az emberi jóllét egyik összetevőjére tekinteni. Eszerint a megközelítés szerint a humor esszenciális összetevője azoknak a személyiségeknek, akik teljességre és egészségre törekszenek.

Pozitív hatásai testi és mentális téren egyaránt jelentősek. A nevetés hatására nő például a vér oxigénszintje és az endorfintermelés, csökken a stressz, a humor gyakorlásától erősödik a kreativitás és a problémamegoldó képesség. Emellett lehetőséget ad az erős érzelmek konstruktív kifejezésére is.

Mivel a humor számtalan formában jelenhet meg, a cikk röviden bemutatja azokat a megjelenési formáit, amelyek a terápiás érintkezés során felbukkanhatnak. Hét pozitív fajtát nevez meg példákkal: ilyen az anekdota, a vicc, a szójáték, a szellemes társalgási fordulatok, az irónia, a túlzás, illetve amikor a beszélő önmagát hangsúlyozza, tréfásan „fényezi”. Ezekhez képest a humor másik öt formája negatív hatású: a szarkazmus, a szatirikusság, a fekete, kíméletlen, lehangoló humor, a kötekedő ugratás és a sikamlós, durva humor.

A humor pozitív formái javítják a lelkiállapotot és közérzetet, igenlőek és hatékonyan kezelik a nehéz érzelmeket, míg a negatív humorfajták ennek pont az ellenkezőjét teszik. Aszerint is különböznek egymástól a humoros megnyilvánulások, hogy tervezetten vagy spontán módon történnek-e. A spontán humor is, például a szótévesztés, véletlen megbotlás is felhasználható konstruktívan.

Sokféleképpen csillanhat fel tehát a humor, de a terápia során történő humornak nem az a célja, hogy kellemes perceket szerezzen, hanem az, hogy előremozdítsa a folyamatot, belátásra vagy változásra inspiráljon.

Mindennek dacára a szakirodalom meglepően keveset foglalkozik a szerzők szerint azzal, hogy a pozitív humor hogyan illeszthető be a terápiába. Márpedig, ha gondosan, elővigyázatosan alkalmazzák, a humornak helye van a gyógyításban, hogy megkönnyítse azokat a változásokat, amelyeket a kliensnek át kell élnie.

Forrás:http://csalad.hu