1946. július 22-én született Budapesten, eredetileg Markstein családnéven a magyar kabaréélet egyik legnagyobb humoristája, Markos György. A nevettetés képessége családi hagyománynak számított, hiszen édesapja Markos József, ismertebb nevén Alfonzó volt. A Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett, mely után a Színház- és Fimművészeti Főiskolára vették fel, de tanulmányait nem tudta befejezni.

Folyamatos hiányzásai és komolytalankodása miatt két év után eltanácsolták, ehhez az eseményhez kapcsolódik egyik legendás mondása:

„Attól, hogy kirúgtak a színművészetiről, még lehetek tehetségtelen."

Tanulmányait végül az ELTE bölcsészkarán fejezte be. Három évig tanított történelmet és francia nyelvet a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban, majd a Bolyai János Technikumban. 1971 és 1974 között a Thália Színházban játszott, majd nyolc éven keresztül alig lehetett látni, akkoriban főleg külföldi munkákkal volt elfoglalva. Belga, német, francia varietékben country-énekesként, német filmgyárakban kaszkadőrként dolgozott.

Hazatérte után a Woods együttessel járta az országot. Akkor már édesapjával, Alfonzóval is gyakran fellépett. 1981-ben ismerkedett meg Nádas Györggyel, akivel az első pillanatban megtalálták a közös nyelvet. „Ugyanolyan fogékony az őrültségekre, mint én. Az első perctől tudtuk, hogy jól kijövünk egymással.” – emlékezett vissza Markos.

A páros 1982-ben, a Magyar Rádió Humorfesztiválján robbant be a köztudatba, s akkora sikert arattak, hogy a két név és a két humorista ettől kezdve elválaszthatatlan lett egymástól. Markos-Nádas duó néven azonnal leszerződtette őket a Mikroszkóp Színpad, ahol a legsikeresebb produkcióvá váltak.

Később csatlakozott hozzájuk Boncz Géza is, s tíz éven át ők hárman alkották a legendás triót,

melynek humora a legkedveltebb volt a színpadon és a tévéképernyőkön egyaránt. „Katonadolog, A magunk részéről... Csak 18 éven felülieknek! Pu(n)ccs, Czinege a bokorban, 1995 – Még jó, hogy bele nem léptünk, '96 – Ez az utolsó – csak néhány cím a számtalan, lemezen is megjelentetett, óriási sikerű műsor közül.

A kilencvenes évek közepétől saját útjukat járják. Ahogy Markos fogalmazott:

„Soha nem szakítottunk. Kialakult egy olyan prés, amit már nem lehetett bírni. Elfáradt a dolog.”

A humorista legendássá vált rögtönzőképességéről. Szövegeit gyakran meg sem írja, tudja, hogy a színpadon úgyis improvizálni fog, mindig az éppen adott szituációhoz igazítva a poénokat. Saját bevallása szerint gyakran maga sem tudja, hogyha elkezd egy mondatot, akkor annak mi lesz a vége. Kollégáit gyakran hozta „kellemetlen” helyzetbe ezzel, számtalan felvételen hallható, amint Markos egy váratlan mondatára sem Nádas György, sem Boncz Géza nem tud mit reagálni a nevetéstől

2000-ben egészségi állapota megromlott, de a stroke után sikerült felépülnie. 2005-ben egy kórházi terheléses teszt közben szívrohamot kapott, de ebből is felgyógyult. Mint a humorban, úgy másik „munkahelyén” sem ismeri a tréfát. Nem annyira közismert tény, hogy Markos György az Országos Polgárőr

Szövetség és a Budapesti Polgárőr Szövetség elnökhelyettese, valamint a XI.

kerületi Polgári Véderő Egyesület és a Budajenői Polgárőrség elnöke.

Ebben a minőségében az OPSZ megalakulása óta a szervezet egyik legismertebb vezető egyénisége.

A humoristát művészete elismeréseképpen 1991-ben Karinthy-gyűrűvel jutalmazták, 2004. március 15-én pedig a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki.